HAVE A GUN - WILL TRAVEL

Őszintén szólva se az autókhoz se a versenyhez nem értek, csak utazniakartam megint. Amikor Bonyenko és Bundoise terve a kezembe került,rögtön jelentkeztem a szerkesztőnél. Elmeséltem neki, a tervemet,ecseteltem, hogy mennyre színes beszámolókat lenne lehozni a hétvégimellékletben, és meglengettem előtte valami ködös elméletet is, hogytalán jó lenne kideríteni mi van az egész mögött, mert pont a két fentemlített úriember múltkori akciója is olyan gyanús politikaikörnyezetben ért véget két éve Szentpéterváron.A szerkesztő közepesen volt lelkes, és valahogy a titokzatos sztorirase harapott rá, csak nevetett, és azt mondta, hogy az újságnak egyedülnincs rá pénze, úgy hogy már le is mondtam az egészről.Aztán három nap múlva jelentkezett egy ismeretlen úr. Kérdezte, hogymit tudok. Elmondtam az igazat, hogy semmit, az egészet csak az utazáskedvéért találtam ki. Egy ideig méregetett, mintha nem hinne nekem,aztán mondta, hogy hajlandó finanszírozni a hiányzó részt. Kérdeztem,hogy ki nevében teszi, de ő nem árult el semmit. Annyit kér csak,mondta, hogy az újság mellett neki és küldjek naponta részletesbeszámolókat, olyanokat is megemlítve, amit esetleg egy cikkben nemírnék bele. Őt minden érdekli, ha értem mire gondol. Nem értettem, derábólintottam.Régi barátom F.-től föl ajánlotta az útra egy Aston Martin T-typeTourer-jét. Azt mondta, ezzel még nekem is esélyem lesz. Az utolsópillanatban érkeztem hozzá Les Fauresbe. Kioktatott a használatátilletően, és másnap este indultam is. Számomra az út evvel azéjszakába nyúló autózással kezdődött. Reméltem odaérek még időben, éshogy Bonyenkó megkapta a tegnapi sürgönyt: "Mart Humur fogadja akihívásukat. Reggelre ott vagyok."