A többi versenyző már Abbáziában élvezi az utolsó könnyed napokat. Jómagam úgy gondoltam, másképp használom fel ezeket a nyugodalmas időket. Úgy döntöttem, eltöltök egy napot régen látott szülővárosomban, amelyet a Monarchia felbomlása óta nem láttam.Mekkora tömegeketet, tüntetések, felvonulások egész sorát látta már ez a hely! És hány, ó hány nagyhatalom szemelte már ki magának ezt a csöndes kikötővárost!
Az utcákat járva eszembe jutnak a rég eltemetetett emlékek... Amikor még fiatalok votunk, vágyakkal és reményekkel teli. Küzdöttünk egy jobb világért. Mennyi emlék... A verekedések, éhségsztrájkok, a fogda kemény és mocskos priccsén töltött éjszakák... Nehéz, de dicső napok voltak.
A Vicomte-tal is az egyik titkos gyűlésen, egy közeli erdőben találkoztunk először. Ő már akkor is amolyan üldözött léleknek tűnt, aki bolyong, harcol és elbukik, a szenvedélyek és vágyak vezérlik az életét. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer én is hozzá hasonló életet élek majd, elhagyom a helyet, ahol annyi csatát harcoltam végig...
Nosztalgikus pillantok ezek, egy újabb nagy csata előtt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése