Milyen közönséges ez az európai hideg...- gondolta, miközben a gőzölgő kávé bódító aromája végre alig észrevehető mosolyt csalt arcára. Talán az elsőt, azóta, hogy a vén kontinensre tette a lábát, - s különös felindultságát, napok óta tartó rossz kedvét, amit jól esett a messzi Szingapurban elképzelhetetlen fagyra fogni, végre átszínezte valami megbocsátó melankólia. Fehér szőrmebundája szokatlan súllyal nehezedett törékeny vállaira, s a hajdan élő állat bőrének apaszthatatlan kipárolgása megrészegítette.
- "Garszon, hívja a sofőröm! Előbb a Zöld Kakaduba...!" Az utolsó csepp fekete zavarosan fénylett a pohár alján, mint egy jövőbelátó, sejtelmes üveggömb, s Ratu Ku Cing sötét szemének vad izzását többé nem engedte szabadulni szépen metszett kalitkájából. ...Elkezdődött... - súgta alig hallhatóan, magának.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése