Úton

Bravúros vezetői tapasztalattal nem rendelkezem, de két dologban mégis csak bízhatom. Egyrészt a Tourer amit kölcsön kaptam nagyon ügyes autónak bizonyult, bár a hosszú útra kicsit kevés benne a hely, de nagyon kezelhető szerkezet. Nem gondoltam volna, hogy ennyire meggyőző tud lenni egy ilyen autó

A másik, amit minél jobban ki kell használnom az a térképtudásom. Már gyerekkoromban is, amikor még apámmal jártam Kõpu környéki fenyveseket és hajóval a tengeröblöket, hamar megtanultam, hogy kell a térkép absztrakt vonalai között eligazodni. Az egyedüli baj az lehet, hogy esetleg nem találok minden tájékról megfelelő térképet. Szerencsére Itália eme részéről egy viszonylag részletes Shell füzetet sikerült megcsípnem.

Az útitervem ez volt: Genováig már csak esztétikai okokból végig a tenger parton. Utána északnak át a hegyeken, jó lenne a Pót Piacenza környékén keresztezni, és onnan egyenesen keletnek Padova felé. Onnan már nehéz lesz eltévedni, a tengerrel párhuzamosan, majd a félszigetet a hegyeken át levágni. Erős kezdésnek ígérkezik ez a 7-800 km.

A startnál a fáradhatatlan Bonyenkó mondott biztató szavakat, miközben én végignéztem a társaságon. Csupa vegyes ember, kit milyen indíték vezetett ide. De ahogy végignéztem rajtuk, a szemekben mindenhol megjelent ugyanaz a fény. És amikor elindultunk, már én is éreztem, hogy nem tudok ellenálni az érzésenk, engem is elragadott a versenyszellem. Tudtam, hogy egy nem mindennapi dolog kezdődik az életemben.